Életem elmúlt hosszú évei során, számtalan megoldhatatlannak tűnő probléma birtokában felelősséggel mondhatom;
a ki nem mondott szó, az elhallgatott vallomás, a kérdésekre adott hamis válaszok rombolnak, ártanak,
megbetegítenek. Mindegy hogy kitől jön;
férfi vagy nő, gyerek vagy felnőtt, férj vagy feleség, főnök vagy beosztott, tanár
vagy diák ugyanúgy megbánthat, csalódást okozhat, földbe döngölhet
mindannyiunkat a kilátástalanság érzése.

Varázspálca hiányában én sem tudok csodát tenni és egy pillanat alatt eltüntetni a
hozzám fordulók válláról azt a mázsás terhet, amit a közöttük kialakult konfliktus
okozott, de hiszem és tudom, hogy a beszélgetéseink végén mindig találunk
egy olyan megoldást, amely minden résztvevőt elégedettséggel tölt el.
Mert a búzamag elvetve, az éhes gyomor megtöltve,
a probléma megoldva jó...